• 1.rész
  • 2.rész
  • 3.rész
  • TELEPÜLÉS RÖVID TÖRTÉNETE

    A község római kori település volt. Ezt igazolják a Metőc patak mellett lévő Pusztaszőllő dűlőben végzett ásatások leletei, a Bella Lajos által feltárt sírok. Az egyik sír tartalmazott szépen formált kanalat, vörösre égetett füles korsót, és egy értékes ezüst fibulát (díszes ruhakapocs). A régész szerint ez a sír a II. század végéről tanúskodott. A régész még egy másik sít is feltárt, állítása szerint az egy rabszolgáé volt. A Metőc menti földeken hatalmas alapfalak is kerültek elő, általában zárdának nyomát gyanítják benne. Valószínűleg azonban ez is római épület lehetett – állítja a neves régész.Sajtoskálnak a középkori múltja valójában nagyon “színes”.
    Királyi birtok volt, melyből a Gizella királyné szolgálatában álló Kál kapott nagy részt. 1212-ből származik egy oklevél, mely szerint István papot a király visszahelyezte KYAL – ba. 1234-ben is úgy említik az oklevelek a falut, mint amelyet kivettek a soproni vár fennhatósága alól.

    1212-ből származó oklevelet mutattak be a Niczkyek ősei (Ják nembeliek) 1372-ben annak bizonyítására, hogy Kál ősi jogon illeti meg őket. Albert király 1438-ban Kálon birtokot adományoz Lábatlani Andrásnak és társainak, a Hunyadiak korában pedig e két birtokon kívül Patyiak, Unyaniak és a dédi Farkasok voltak még birtokosok. Egy településnek külön rangot adott, ha ott ülésezett a megye. Ez nem valami kiváltságot jelentett, de minden esetre erkölcsi elismerést.

    Kálon sokszor ülésezett a megye a XV. században.
    Híresek voltak a vásárai. Már 1421-ben szó esik a vásárokról. Niczky Jánosnak sok szolgálatai és érdemei jutalmazására Zsigmond király a Sopron megyei Kál birtokon évi két országos vásárt (június 24-én, és szeptember 27-én), valamint minden héten egy heti vásárt adományozott.
    Több forrás is megerősíti, hogy Kál a sajtvásárairól lett híres, és az elnevezést is innen kapta: nevezetesen Sajtoskál. Ezt valószínűsíti, hogy a lakosság inkább juhászattal, mintsem földműveléssel foglalkozott.

    Kál jelentőségét az is bizonyítja, hogy több esetben a megyei törvényszék, az úgynevezett “sedria” is itt ülésezett.
    Sajtoskálnak már a XVI. században volt pecsétje.
    SAJTOS.KÁL – A pecsét mezejében jobbra néző lebegő ekevas csúcsából három szál búzakalász nő ki. A búzakalász tövénél kétoldalt: 17 83. (A pecsét leírása: Horváth Zoltán: A jobbágyvilág alkonya Sopron megyében,265.p.)

    Kál községnek az első temploma már 1235-ben állt, melyet Szent Péterről neveztek el.
    Aztán újból említi oklevél a templomot 1359-ben. Védőszentje ekkor Szent Péter és Szent Pál.

  • A reformáció Niczky főpatrónus révén hamarosan elterjedt. 1631-ben tartott Kiss Bertalan püspök egyházlátogatást, ekkor több korábbi lelkészről kevésbé épületes dolgok kerültek ki. A jegyzőkönyv fő érdekessége azonban az, hogy a falunak másik nevét KOZMA – DOMJÁN emlegeti. Az egyházkerület történetírója, Dr. Payr Sándor szerint ekkor a két orvos szentnek lett volna szentelve. De utána is csak Péter és Pál apostolok nevén szerepel.
    A jelenlegi templom a falu végén áll, valaha temető vette körül. Típusa nagyjából a 18. század első felére vall, de bizonyára toldottak, foldottak rajta.
    A Niczky család 1846-ig élt Sajtoskálon. Közben 1810 körül a birtokuk egy részét eladták a Szürnyegi Horváth családnak.
    Sem a grófi ágnak, sem a nemesi rendben maradt Niczky családnak nem volt Sajtoskálon nagyobb szabású kastélya, csak udvarháza. A Spisich családnak is lévén itt birtoka – állt Sajtoskálon kúriájuk, ezt Győry Antal plébános úr közlése szerint 1802-ben elcserélték a plébániájáért. A régi, boltíves házat 1902-ben újjáépítették, akkor eltűntek a boltívek.

    1846 március 10-én kelt oklevél szerint Niczky Sándor a sors folytonos csapásai miatt minden sajtoskáli javát ( földet és más jószágot) eladta a soproni Virtsológi Rupprecht Jánosnak 106.000 pengő forintért az idei vetéssel együtt.

    1847-ben pedig Szürnyegi Horváth Józseftől vett Rupprecht János 850 hold szántót Sajtoskálon.
    Ezzel a Sopron város gazdasági és kulturális életében olyan nagy szerepet játszott család működésének színtere átterelődött Sajtoskálra és így a megyei életbe.

    Rupprecht Jánost mint cukorgyárost ismerték a hazai és külföldi gazdasági élet emberei.
    Rupprecht a külföldről behozott nádcukorból finomítás után nyerte a fogyasztásra alkalmas cukrot. Külföldről mikor akadozott a “gyarmati nádcukor” alapanyag, Rupprecht mint széles látókörű gyáros és üzletember hamar belátta, hogy váltania kell és a gyarmati nádcukor finomítása helyett répacukrot kell előállítania.

    A répa termesztésére jó földek kellenek.
    Földet azonban csak “nemes” ember vásárolhatott, ezért a nemesség elnyeréséért folyamodott. Ezt megkapta, s így 1839. március 19-én hirdette ki nemességét “virtsológi” előnévvel a Sopron vármegyei közgyűlés.

    Rupprecht János Sajtoskálon, Porládonyban, Répceszemerén, Nagygeresden vásárolt cukorrépa termesztésére földeket. Sajtoskálon pedig cukorgyárat létesített. Létesítésének éve ma is ismeretlen – 1847-re teszik. Az előállított répacukrot tovább kellett finomítani, ezt a műveletet Sopronban az Újteleki út 14. Szám alatti cukorfinomítóban tették meg.

    Rupprecht János 1863-ban meghalt. Vagyonát megsokszorozta. Sajtoskálon és környékén 2113 katasztrális holdat tett ki a földterülete, Sopronban 5 házat, több hold földet örökölt hét gyermeke: János, Henrik, József, Lajos, Frigyes, Karolina és Anna.

    A Sajtoskálra került birtokos család tevékenységével a települést a környék egyik legjelentősebb helyévé emelte. A cukorgyár után Répce vidéki tűzoltószervezetet, az állami telefon előtt távbeszélőt, utakat létesített. Segítették a városi kórházat, az iskolákat, az egyesületeket és az egyházakat.

    Az utódok (örökösök) egész sor alapítványt létesítettek. Külön említésre méltó az egyház javára létesített, ún. “Rupprecht János orgona” alapítvány, vagy a Rupprecht János ösztöndíj, melynek kamatából évente öt tehetséges szegény ifjút segítettek.
    Rupprecht Karolina pedig az árvák javára – segélyezésére jelentős összegű alapítványt tett.

  • Rupprecht Lajos lett Sajtoskál birtokosa az apa után. Az ő nevéhez fűződik a Rupprecht kúria átépítése 1863-ban.A tornácos, árkádos, földszintes házból emeletes kastély lett, toronnyal, kiugrásokkal, és némi gótikus emlékezéssel. Romantikus kiképzéseivel korának érdekes, jellegzetes emléke ma is.
    A kastély belső kertje és a Metőc patak között szépen gondozott, úgynevezett angolpark van. Különleges faféleségek teszik gazdagabbá.

    Az utcai előkertben pedig egy I. világháborús emlékoszlopot találunk, melyen a következő felirat áll: Hálás szívvel emlékezik Sajtoskál közössége 1914-1918 világháború alatt a haza védelmében elesett honfiaira.Az emlékoszlopot Hild Lipót soproni kőfaragómester készítette.

    A Rupprecht kastélyban 1950-ben szociális otthon létesült. 1958-ban “elmés” szociális otthonná alakították. 1968-ban új gazdasági épülettel szaporodott az otthon épületegyüttese, és a következő évben fejeződött be a teljes felújítás.
    Jelenleg a megyei önkormányzat fenntartásában pszichiátriai betegeket foglalkoztató, gondozó szociális otthon 150 férőhellyel.

    A kastély történetéhez hozzátartozik az a történelmi tény is, hogy IV. Károly magyar király és felesége Zita királyné 1921. október 21-én, utolsó magyarországi tartózkodásuk első éjszakáját itt, e kastély egyik szobájában töltötték. A “királyi szoba” mellett ezt a tényt emléktábla őrzi a falon.

    Sajtoskálon a Rupprecht kastély a Metőc patak nyugati oldalán áll, azonban a keleti oldalon is található egy kastély, a Losonczy kastély.
    A két kastély összetartozott, egy – azonban mégis kettő család tulajdona volt.

    II. Rupprecht Jánosnak elsőszülött fia volt az 1911-ben elhunyt Rupprecht Kálmán, akinek két leánya született: Alíz és Valerie.
    Rupprecht Valeria a tiszaújhelyi Újhelyi Kálmánhoz ment férjhez, ők Sopronban laktak az Újteleki utca 14. Számú házban. Rupprecht Alíz pedig Losonczy Elemér felesége lett – ő itt, Sajtoskálon a cukorgyárat és a birtokokat vezette. Az ős házasságukból is két leány született: René, aki később mint Patzenhofer Herbertné Burgenlandban élt családjával, és Melinda, azaz Kalmár Dezsőné, aki a II. Világháború után (1959) Sajtoskálról elköltözni kényszerült Soporonba.

    Losonczy Melinda elmondásából maradt meg az utókor számára sok történelmi adat és tény, így a két kastély története, felépítése is.