Díszpolgárok

1921. augusztus 26-án született Kemenesmagasiban, kereskedő családban. Heten voltak testvérek.
Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában, a polgári iskolát Celldömölkön, a tanítóképzőt Miskolcon végezte.
Számára ki volt jelölve a hely – az iskola, a tanítás szolgálata. Formálni a sok-sok gyereklelket, s osztani folyton a tudást.
Első kinevezését Oroszlányban kapta, ahonnan 1941-ben Nádudvar – Németszigetre, mint tanyasi vándortanító került, majd helyettes tanítóként Légrádra.
1942-ben tényleges katonai szolgálatra vonult be a hegyi tüzérséghez, ahol a fronton megsebesült.
1945-ben amerikai hadifogságba került, s innen, mint zászlós szerelt le.
Szülőfalujában, Kemenesmagasiban tanított 1946. január 1-től, s ez idő alatt végezte el a földrajz-biológia szakot Pécsett.
1952- től Pápocon oktatott 2 évig, ezt követően a Mesteri Általános Iskolában igazgatói beosztásba került.
1958-tól a sajtoskáli iskola igazgatója. Összevonva tanított négy felső osztályt. Az egykori iskola helyén ma körjegyzőség működik. Az udvarán állunk, amely most rendezvényeknek, – többek között a falunapnak – ad helyet, s szépen kialakított játszóterét igénybe vehetik a falu apróságai.
Jó visszaemlékezni a derűs, sokat adó, mégis szigorú alapossággal megtartott „halk és hangos” órákra, az összetartó, jó kis közösségre, amelynek ő volt a lelke. Nyíltsága, őszintesége, embersége a tekintélyét növelte. Igaz tanítói szeretettel és lélekkel ismerte fel a gyerekekben az értékeket.
Hogy mennyi örömet, tudást csempészett a tanítványok lelkébe, hosszú évek múltán is érezhető. Mindig megtalálta a dicsérő, elismerő szót a jóra. A tanítványokért, az iskoláért, a faluért végzett munkája sokoldalú, következetes volt. Példát mutatott a vállalt és kapott feladatok teljesítésében. Művelt, szerény, igaz jellemű ember volt, aki belülről fakadó igénnyel végezte munkáját.
„Tanítás az, mikor egy életet örökre megérintesz”- őneki sikerült.
Vénájában volt a tanítás, szívvel, lélekkel adta át a nemzedékeknek a tudást.
Márai is azt vallotta: „az életnek értelmet csak a szolgálat adhat”. Ő is szolgált. Gyereket, szülőt, falut, ott, ahol élt. Igazi lámpás volt.
Évtizedeken át vezette a falu kulturális életét nagy lelkesedéssel. Kiváló színdarabok, színvonalas előadások, felejthetetlen kirándulások, vidám gyereknapok kötődnek a nevéhez.
A körzetesítés után 1975. szeptemberében a simasági Általános Iskolába került.
1981. novemberében vonult nyugdíjba, átadva a stafétát lányának, aki tanítóként Rábapatyon teljesíti hivatását, s ő is vallja az örökül hagyott mondatot” a gyermek csodálatos”. Fia Szombathelyen él és dolgozik. Három leány unokája van, Csilla, Orsolya és Andrea. Az együtt töltött néhány év sok örömet, boldogságot hozott a szeretett „papa” életébe. Feleségével 42 évig éltek együtt, örömteli házasságban.
Az oktatásban eltöltött 41 éve alatt számos kitüntetést és elismerést kapott.
1975 – 1976 – 1977 – 1978 – ban Úttörőmunkájáért,
1977 – ben a Kultúráért.
1981 – ben a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kapta meg.
1984 – ben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kitűntetését,
Társadalmi munkáját számtalan oklevéllel jutalmazták.
Köztünk élő példakép volt, aki nem élt hiába. Tettei, szavai, hivatásszeretete örökre fennmarad.

1993. január 2-án tért nyugovóra szeretett falujában.

Böröndy József özvegye a 2011. augusztus 7-én, megrendezett Falunapon vette át Haller Imre polgármester úrtól a Postumus Díszpolgári Oklevelet.

Börndy József Sajtoskál község iskolaigazgatójaként példamutató hivatástudatával, gyermekszeretetével,a falu kulturális életéért való elkötelezett
munkálkodásával máig is él a sajtoskáliak szívében.

1937. május 15-én született Vasegerszegen.
A soproni Erdészeti Technikum elvégzése után a sárvári Erdőgazdaságnál dolgozott, majd a szombathelyi erdő felügyelőség munkatársa lett. Innen ment nyugdíjba. Nős, két gyermeke Ildikó és László, valamint két nagy és három kicsi unokája teszi széppé nyugdíjas éveit.

Az 1989-es önkormányzati választásokon nagy többséggel választotta településünk lakossága vezetőjévé és tisztségében minden választáskor újra és újra megerősítették. Ezt a bizalmat Ő és a képviselőtestület tagjai is igyekeztek megköszönni és meghálálni azzal, hogy kiemelték a falut az enyészetnek indulásból és felvirágozatták. Új épületek, létesítmények egész sora, a falu kulturális életének fellendítése fűződik a munkásságához.

A Képviselőtestület 2006. szeptemberi ülésén új rendeletet alkotott, mely szerint DISZPOLGÁRI CÍM-et adományoznak annak a személynek, aki a falu fejlesztésében, a faluért való tevékenységben kiemelkedő szerepet vállal.

A 2006. szeptember 22-i Falugyűlésen – a termet zsúfolásig megtöltő közönség részvételével – Pados László polgármester úrnak aképviselőtestület Díszpolgári Oklevelet adományozott az eltelt 16 évben végzett aktív, odaadó, fáradtságot nem ismerő, lelkiismeretes munkájáért.

Az eseményen részt vett Markó Péter, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke is, aki Pados László polgármester urat elnöki dicséretben részesítette, s átadta az ezt tanúsító okiratot.