Emlékmű

 

A falu lakosságának összefogásával, pénzbeli adományiból készült el az I. és II. világháború hősi halottjainak emlékére az EMLÉKMŰ, amit dr. Pusztai Gyula a Vas megyei Közgyűlés elnöke avatott fel 1991.július 9-én.
Itt minden évben kétszer – Nemzeti ünnepünkön,
március 15-én, és Halottak napján – koszorúzással tiszteleg és emlékezik falunk közössége.
Az emlékmű 1998-ban vált teljessé, amikor a bronz turulmadár (Vörös Gábor munkája) is felkerült a tetejére, őrizni a hősök álmát. Dr. Tömböly Tamás, a Vas megyei Közigazgatási Hivatal vezetője avatóbeszédében pedig személyes emlékeket felidézve is méltatta hőseink életét, emlékét.
Az emlékmű köré a fásítási program keretében szép park létesült, ezzel is emelve a tisztelet erejét.
Később a települést bemutató tábla és faragott asztal, padok kerültek az emlékparkba, hogy az ide kisétálók vagy utazás közben itt megállók, pihenését szolgálják.


Látványtó

 

2005-ben új létesítménnyel, látnivalóval és ugyanakkor szabadidős program hellyel bővült a település.

A falu végi volt csarnok épülete mögött, – minden vérbeli sajtoskáli tudta – források csörgedeznek. Ezt a természet adta lehetőséget hasznosítottuk, mikor a Látványtó létrehozását elhatároztuk. A források táplálják és a Metőc patakba folyik le a 3600 m2-es tó vize. A tó közepén lévő kis sziget teszi még hangulatosabbá.
Halakat telepítettünk bele és vadkacsák is úszkálnak sima víztükrén.

A tó köré fákat ültettünk és a partját befüvesítettük. Az út mellett egy kis házikó fogadja az itt megpihenni vágyókat. Gyakori látogatói a falubeliek is főként esténként, de kerékpárosok, autósok is állnak meg egy kis pihenőre.
A falubeliek kérésének eleget téve sporthorgászat lehetősége is megnyílik a falunkban élő horgászok előtt.

 


Római katolikus templom

 

Kál községnek az első temploma már 1235-ben állt, melyet Szent Péterről neveztek el. Aztán újból említi oklevél a templomot 1359-ben. Védőszentje ekkor Szent Péter és Szent Pál.

A reformáció Niczky főpatrónus révén hamarosan elterjedt. 1631-ben tartott Kiss Bertalan püspök egyházlátogatást, ekkor több korábbi lelkészről kevésbé épületes dolgok kerültek ki. A jegyzőkönyv fő érdekessége azonban az, hogy a falunak másik nevét KOZMA – DOMJÁN emlegeti. Az egyházkerület történetírója, Dr. Payr Sándor szerint ekkor a két orvos szentnek lett volna szentelve. De utána is csak Péter és Pál apostolok nevén szerepel.
A régi templom barokk átépítése 1754-ben nyer befejezést, azóta lényegesen nem változott. Ebben oratórium is volt.
A jelenlegi templom a falu végén áll, valaha temető vette körül. Típusa nagyjából a 18. század első felére vall, de bizonyára toldottak, foldottak rajta.

Szabadon álló, egyhajós, támpilléres templom, a szentély a hajóval azonos szélességű, kívül félköríves, belül nyolcszög három oldalával zárul. Az északi oldalon a sekrestye, a déli oldalon az oratórium csatlakozik alacsonyabb tömeggel a templomhoz, mintegy keresztszárnyat alkotva. A hajó fiókos dongával fedett, a fiókok között a boltvállat kis kiülésű, fejezetes pilaszter támasztja alá, a hajóban egy-egy, a szentélyben kettős megoldással. A hajót a szentélytől a diadalív választja el, amely heveder szerűen kialakított. A nyugati oldalon, a bejárat felett orgonakarzat áll, három ívnyílással, a középső kosáríves, a másik kettő félköríves. A karzat hevederek közötti csehsüvegboltozattal megoldott.
A sekrestye és az oratór0ium fiókos dongával fedett. A torony a nyugati homlokzat elé épített, a bejárat felett dongaboltozatos, a déli és északi oldalon vezeklő ülésekkel, ülőfülkékkel. A hajó bejárata vakolattal eltorzított, két lépcsős bélletre utaló, enyhén csúcsíves keretezéssel kialakított. A torony zömök, csupán a legfelső szinten nagy ablakokkal áttört, ezek felett órahely, amit a főpárkány zár le. A nyolc oldalú kősisak felett szép kovácsolt kettőskereszt látható. Az épületen az egyetlen tagozat a főpárkány. A hajó és a torony ablakai félkörív záródásúak, a sekrestye és oratórium ablakok egyenes záródásúak.
A torony külső, déli oldalán Lourdesi barlangépítmény áll.
A templom főoltárát 1866-ban készítették, akkor újították fel az egyszerű barokk szószéket is, amelyet a sekrestyéből a főfalban tört nyíláson át lehet megközelíteni. Egykor a szószék mellvédjét a négy evangélista népies festésű képe díszítette.
Ma ennek nyoma éppúgy nem látható, mint az 1929-ben elkezdett belső falfestés során napvilágra került falképeké. Sajnálatos, hogy dokumentálás nélkül letakarták. A szájhagyomány szerint az egyik tárgya a Csodálatos halászat azon jelenete volt, amint Jézus Szent Pétert kiemeli a tengerből, a másik pedig a Tisztítótüzet ábrázolta. A festmények korát legfeljebb csak abból lehet megállapítani, hogy efféle urnás dísz valószínűleg a 18.század végére, vagy a 19.század elejére vall.

Az 1914-ben megrongálódott torony kősisakját helyreállították. 1929 és 1933 között a belső festés, 1941-ben az elektromos szerelés, 1958-ban a torony külső javítása, míg 1965-ben az épület külső tatarozása készült el.

Önkormányzatunk képviselőtestülete példamutató módon támogatja a falu egyetlen, katolikus templomát, amely nemcsak a katolikusokat, de a más felekezetűeket is gyakran fogadja.
1996-ban megújult a templom és a plébánia tetőzete, melyet a búcsúi és egyben a közelmúlt utolsó bérmálási szentmiséjén Pápai Lajos püspök úr szentelt fel.
1997. június 29-én a búcsúi szentmisén pedig meghatottan tekinthettünk a templom új színes üvegmozaik ablakaira, melyek emelik kicsiny templomunk fényét. Az ablakokat Szabó Miklós plébános urunk testvére, Szabó Zoltán plébános-festőművész készítette. Ide a mi templomunkba pedig adományként kerültek. Köszönetünket nem győzzük elégszer hangsúlyozni az adományozók felé. Ugyanezen idős házaspár adományaként került új aranyozott fényében a kettős kereszt is a torony tetejére.

1999-ben a templom belső villanyszerelési és festési munkálatai zajlottak.
2005. karácsonyára pedig villanyfűtés került a padokba.
A templom külső díszkivilágítása 0997-ben készült el amikor ünnepekkor fényárban úszott, azonban 2006. novemberétől a falu közvilágítására is kapcsolták és így minden este ünnepi fényben fogadja a hazatérőket, az átutazókat.


Rupprecht kastély

 

Rupprecht Lajos lett Sajtoskál birtokosa Rupprecht János Sajtoskál nagybirtokosa után. Az ő nevéhez fűződik a Rupprecht kúria átépítése 1863-ban.
A tornácos, árkádos, földszintes házból emeletes kastély lett, toronnyal, kiugrásokkal, és némi gótikus emlékezéssel. Romantikus kiképzéseivel korának érdekes, jellegzetes emléke ma is.

Az átépítés előtti idők tanúságtevője a kocsi aláhajtó. Ma az zárt és benne alakították ki a magasföldszintre közlekedő lépcsőzetet, ami eredetileg az épületben volt, az úgynevezett fogadótérben – a vendégfogadóban.
A magasföldszintről míves vaskorlátos lépcső vezet fel az emeleti folyosóra.
A kastélyépület udvari oldalán építették fel a bástyára emlékeztető „tornyot”. A toronyban központi helyet foglal el egy vas csigalépcső, mely a személyzet közlekedéséül szolgált az egyes szintek között. E torony érdekessége, hogy aránytalanul nagy és magas a kastélyépület méreteihez képest. Általában erre az a magyarázat, hogy a tető teraszáról könnyen át lehetett tekinteni a gazdasági épületeket az esetleges tűz miatt.
A torony terasza mellvédkorláttal ellátott és hézagokkal áttört pártázatú. A kastély keleti oldalán az emeleti szobák előtt egy nagyobb méretű nyitott terasz van most is. A kastély emeleti szobái eredetileg egybe nyithatóak voltak, erre enged következtetni a befalazott ajtók egytengelyűsége.
A Rupprecht kastély külön érdekessége, hogy a „postaút” ívelt vonalát követi a kastély fekvése is, de nem ívelt formában, hanem egy középrizalithoz csatlakozóan, így a homlokzatok egyenes vonalúak.
Az északnyugatra néző középrizaliton félköríves kiképzésű, kettős szemöldökpárkány van, ikerablakokkal. A két oldalrizalit csak az emeleti részen lép ki a fal síkjából és enyhén díszes konzolokra támaszkodik ( minden rizaliton három konzol van). Eltérően a középrizalittól, ahol ikerablakok vannak, itt a kettős félköríves szemöldökpárkányok alatt középen egy ablak van. A külső díszítése egyszerű, a már említett díszes szemöldökpárkányokon túl. A két szint közötti választópárkányt és a fal síkját az esőcsatorna alatt fogsoros párkányzat zárja. Az épületen timpanont nem találunk. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert gazdái, a Rupprecht dinasztia nemesi címere gazdag díszítésű.

A teljes kastélyépület alápincézett tetőzete pedig lekontyolt nyeregtető. A kastélykert udvari részében még mai is használatos üvegházat( növényházat) találunk. A jelenlegi pavilon helyén pedig lovarda állt.

A kastély belső kertje és a Metőc patak között szépen gondozott, úgynevezett angolpark van. Különleges faféleségek teszik gazdagabbá.

Az utcai előkertben pedig egy I. világháborús emlékoszlopot találunk, melyen a következő felirat áll: Hálás szívvel emlékezik Sajtoskál közössége 1914-1918 világháború alatt a haza védelmében elesett honfiaira.
Az emlékoszlopot Hild Lipót soproni kőfaragómester készítette.

A Rupprecht kastélyban 1950-ben szociális otthon létesült. 1958-ban „elmés” szociális otthonná alakították. 1968-ban új gazdasági épülettel szaporodott az otthon épületegyüttese, és a következő évben fejeződött be a teljes felújítás. Jelenleg a megyei önkormányzat fenntartásában pszichiátriai betegeket foglalkoztató, gondozó szociális otthon 150 férőhellyel.

A kastély történetéhez hozzátartozik az a történelmi tény is, hogy IV. Károly magyar király és felesége Zita királyné 1921. október 21-én, utolsó magyarországi tartózkodásuk első
éjszakáját itt, e kastély egyik szobájában töltötték. A „ királyi szoba” mellett ezt a tényt emléktábla őrzi a falon.

Utolsó királyunknak tisztelegtünk a 2001. évi falunapon is, amikor az intézet területén felavattuk azt a kopjafát, amely a királyi pár utolsó magyarországi éjszakájának emlékét őrzi.


Mootz kastély / Losonczy kastély

Sajtoskálon a Rupprecht kastély a Metőc patak nyugati oldalán áll, azonban a keleti oldalon is található egy kastély, a Losonczy kastély.
A két kastély összetartozott, egy – azonban mégis kettő család tulajdona volt.II. Rupprecht Jánosnak elsőszülött fia volt az 1911-ben elhunyt Rupprecht Kálmán, akinek két leánya született: Alíz és Valerie.
Rupprecht Valeria a tiszaújhelyi Újhelyi Kálmánhoz ment férjhez, ők Sopronban laktak az Újteleki utca 14. Számú házban. Rupprecht Alíz pedig Losonczy Elemér felesége lett – ő itt, Sajtoskálon a cukorgyárat és a birtokokat vezette. Az ős házasságukból is két leány született: René, aki később mint Patzenhofer Herbertné Burgenlandban élt családjával, és Melinda, azaz Kalmár Dezsőné, aki a II. Világháború után (1959) Sajtoskálról elköltözni kényszerült Soporonba. A Szent György utcában lakott.
Losonczy Melinda elmondásából maradt meg az utókor számára sok történelmi adat és tény, így a két kastély története, felépítése is.

A Losonczy kastély a cukorgyár mellett épült. Azonban 1922-ig, az átalakítás – antikizálás időpontjáig Losonczy-udvarházként emlegették, ezután azonban már kastélyként.
Az átalakítás előtt is a család lakóépületéül szolgált. Külsőleg csak az előreugró részt( rizalit) építették a loggiákkal együtt. A kettős árkádív a kastélyépület mindkét oldalán egy-egy dór oszlopra támaszkodik középen.
A kastély földszintjén – az udvari részen – találjuk a fogadóbelépőt a lépcsőzettel ( az emeletre való feljutáshoz). A belépőtől jobbra a nagyebédlő, míg balra a házmesteri lakás volt. A belépővel szemben az előreugró részben is átnyúlva az alsó hall, tőle jobbra a kis ebédlő, balra a vendégszoba. A konyha a kastélyépületre merőleges traktusában volt elhelyezve, közvetlenül a nagyebédlő mellett. Külön említésre érdemes, hogy a kastélyépület utcai ( nyugati) részén ajtó nem volt. Meg kell még jegyezni azt is, hogy a kastélyhoz kocsialáhajtó nem tartozott.

Az emeleten a lépcsőről feljutva a felső hallba érünk. Tőle jobbra a nagyszalon, balra hálószoba és mellékhelyiségek. A nagyszalonból lehetett kijutni az északi oldali loggiára, a déli oldalon pedig a hálószobából. A loggiák között az előreugró részben helyezkedik el középen a nappali, tőle jobbra a kisszalon, balra egy hálószoba – innen is kijuthattak a déli loggiára. A vendégszobákhoz a felső hallból folyosókon keresztül juthattak el.

A kastélyhoz csatlakozó személyzeti lakás a lakóházzal egy időben épült (1837-47 között).
Építészetileg ma azért válik el a kastélyrésztől, mert azt 1922-ben nem antikizálták – bár a kastéllyal egybe van építve.
A kastélytól délre istállók és más nagyobb épületek voltak, melyeket mindig hasznosítottak.

A Losonczy – kastély épületét lakrészekké alakították át, sok sajtoskáli család élt benne, s, az orvosi rendelő is ott kapott helyet. Aztán a rendszerváltás után, 1991-ben kezdődő változások ezt az épületet is érintették. Az orvosi rendelő és az ott lakó családok is „beköltöztek a faluba”. Gazdátlanul maradt a mindig beszédtől hangos kastély. Félő volt, hogy nagyméretű pusztulás áldozata lesz. Aztán több tulajdonosa is volt, míg végül a német állampolgárságú Franz Frederik Mootz vásárolta meg, aki eredeti felépítésében újította fel, s most a falunak ismét büszkeségeként pompázik a Metőc sétány központi helyét elfoglalva.